Arisztotelész megállapította művében Nikomachusi etika o Nikomachusi etika leglényegesebb etikai megfontolásai.

Ez a mű a nyugati filozófia egyik legfontosabb fennmaradt értekezése, amely 10 könyvből áll, és amelyben a filozófus többek között a boldogságról és annak elérhetőségéről elmélkedik.

De Arisztotelész szerint mi teszi boldoggá az embert? Hogyan érheti el az egyén a teljes életet?

Most nézzük meg a kulcsgondolatok a arisztotelészi etika elemzéssel.

A nikomakhéi etika összefoglalása

A mű 10 könyvre tagolódik, amelyek mindegyike más-más témával foglalkozik, és amelyekben többek között a jóról, a boldogságról, az erényről, a mértékletességről és a szellemi erényekről fejti ki elmélkedéseit.

I. könyv: Jó és boldogság

Ebben a könyvben a filozófus azt vizsgálja, hogy mi az emberi cselekedetek célja; a boldogság természetét is vizsgálja, és különbséget tesz az etikai erények és a dianoetikus erények között.

II. könyv: Az erény elmélete

Ez a kötet bővebben foglalkozik az erények elméletével és az erények természetével, és Arisztotelész összehasonlítja az erényt másfajta ismeretekkel.

III. könyv: Bátorság és mértékletesség

Az első részben Arisztotelész az ember önkéntes és akaratlan cselekedeteit tárgyalja.

A második részben a filozófus a bátorság erényét elemzi, amely szerinte középen, a félelem és a bizalom között helyezkedik el.

Végül a harmadik részben a mértékletességről beszél, amely az élvezet és a fájdalom közötti erény.

IV. könyv: A különböző erények

Arisztotelész itt a mértékletességen és a szilárdságon kívül más erényeket is tárgyal, például a nagylelkűséget, a nagylelkűséget, a nagylelkűséget és a kiegyensúlyozottságot.

V. könyv: Igazságszolgáltatás

Ebben a könyvben Arisztotelész az egyik nagy erényre, az igazságosságra utal. Itt különbséget tesz az igazságosság típusai között: egyrészt az egyetemes igazságosság, másrészt a partikuláris igazságosság. Arisztotelész számára az igazságosság a legnagyobb erény.

VI. könyv: Az intellektuális erények

Az arisztotelészi etika megértése szempontjából az egyik legfontosabb könyv, amely olyan erényekre utal, mint a művészet, a tudomány, a bölcsesség, a megértés és az okosság.

VII. könyv: Mértéktelenség és élvezetek

Ebben a könyvben a filozófus a kontinenciára és az inkontinenciára utal.

VIII. könyv: Barátság

Kimerítő tanulmány a barátságról és a barátság különböző fajtáiról, valamint a barátság és a politika kapcsolatáról.

IX. könyv: Barátság (folytatás)

Ebben a kötetben a filozófus tovább elmélkedik a barátságról, ezúttal annak jellemzőit és kölcsönösségét, a barátság és a jóság közötti különbségeket, valamint a barátság és a boldogság kapcsolatát hangsúlyozza.

X. könyv: Élvezet és igazi boldogság

Ez a munka utolsó része Nikomachusi etika Ebben Arisztotelész visszatér a boldogság és az élvezet témájához, és itt kifejti, hogy szerinte mit jelent az igazi boldogság.

Az arisztotelészi etika elemzése

Az arisztotelészi etika egyik fő jellemzője az, hogy teleológiai Egy cselekedet a következményeitől függően lesz jó vagy rossz.

A filozófus számára tehát a cél, amelyre az ember törekszik, a boldogság. Ezért egy cselekedet akkor jó, ha sikerül boldogabbá tennie az egyént.

Arisztotelészi etika, másrészt, az a praktikum Nem elég azt tanulmányozni, hanem tapasztalati úton is hasznosítani kell.

Az emberi tevékenységek vége

Az arisztotelészi etika az emberi magatartásra reflektál. Arisztotelész szerint minden magatartás célt követ, vagyis valamilyen cél vagy indíték mozgatja, nem hiábavaló.

Arisztotelész azonban kétféle célt különböztetett meg: egyrészt a hasznos célok mint eszközök másrészt pedig a végső cél Miből állnak ezek?

Hasznos célok mint eszközök

Arisztotelész szerint ezek a célok az embert arra szolgálják, hogy más célokat érjen el, de a filozófus úgy vélte, hogy létezhet egy másik cél, egy végső cél, amelynek az összes többi cél alá van rendelve.

A végső cél: boldogság vagy eudaimonia

Ebben az értelemben az arisztotelészi etika az úgynevezett eudémonizmust vallja, vagyis azt, hogy az emberi magatartás a boldogságra irányul. Ez a cél nem másoktól függ, hanem végső jó.

A filozófus számára tehát a végső cél, amelyre az ember törekszik, a boldogság. Ez az emberi élet legfőbb java.

De mi is a boldogság, és hogyan lehet boldog életet élni? Arisztotelész szerint a válasz attól függ, kit kérdezünk, mert míg egyesek számára a boldog élet a gazdagságra korlátozódhat, mások számára az öröm lehet.

Ebben az értelemben Arisztotelész amellett érvel, hogy fontos megérteni azt, ami az emberhez tartozik, hogy felfedezzük, mi teszi őt boldoggá.

Mi határozza meg az embert?

Arisztotelész azt állítja, hogy az embert éppen az jellemzi, hogy képes érvelni.

A racionális lélek mellett azonban az embernek vannak vágyai is, amelyek az állapotához tartoznak. Ahhoz, hogy ne sodródjon e vágyak és szenvedélyek által, az egyénnek irányítania kell a viselkedését, és ehhez alá kell vetnie ezeket a szenvedélyeket az értelemnek.

Következésképpen a filozófus számára e végső cél elérésének legjobb módja az, ha képes a vágyakat vagy szenvedélyeket a megfontoltság útjára terelni.

Az arisztotelészi etika szerint az embernek abban a "feladatban" kell keresnie a boldogságot, amelyet a legjobban elsajátít, vagyis az érvelésben. Arisztotelész egy "modellt" javasol, amely szerint az ember az érvelésen keresztül egy sor "szokást" gyakorol, amelyek a "jósághoz és igazságossághoz", és következésképpen a boldogsághoz vezetik. Itt jönnek a képbe az erények.

Erény: a túlzások közötti egyensúly

Mi az erény? Az erényt általában úgy értelmezhetjük, mint "az eszmények alapján való cselekvésre való hajlamot", de társítható "bizonyos képességek vagy készségek birtoklásával" is. De mi az erény Arisztotelész számára?

A filozófus számára az erények azok az adottságok vagy képességek, amelyek az embert a kiteljesedéshez vezetik. Hogyan éri el tehát az ember a kiteljesedés vagy a boldogság ezen állapotát?

Az egyetlen út, amelyet a filozófus javasol, az "egyensúly" útja, amelyet az értelem gyakorlásával és a vágyak és szenvedélyek átirányításával érhetünk el, a "túlzás" és a "hiány" közé, vagyis egy középútra helyezve azokat. Így kétféle erény jelenik meg:

Intellektuális vagy dianoetikus erények

Az intellektuális erények a tudás öt típusához kapcsolódnak. Az intellektuális erények növelik a megértés képességét, és nem veleszületettek, hanem a nevelés során sajátíthatók el. A tudás minden egyes fokának megfelelnek, és a következők:

• A művészet
• Prudence
• Tudomány
• Intelligencia
• Bölcsesség

Etikai erények

Az Arisztotelész által "etikusként" meghatározott erények közül a megfontoltságnak különös jelentősége van. Értsük a megfontoltságot a megfontolás "útjaként". A megfontoltság lehetővé teszi, hogy az érzelmeket és szenvedélyeket egy "középút" vezesse, amely jobb jellemet és racionális kontrollt eredményez.

Ebben az értelemben a filozófus számára minden szenvedélynek van egy erénye, vagyis egy középút, amely kiegyensúlyozott és szerény lesz. Például a vakmerőség (hiba) és a gyávaság (túlzás) között lenne a bátorság erénye.

Igazságosság: a legnagyobb erény

Az arisztotelészi etika másik fontos fogalma az igazságosság fogalma. A filozófus számára vannak olyan kétféle igazságszolgáltatás .

Egyetemes igazságszolgáltatás

Ez az az erény, amely magában foglalja az összes többi erényt, és közvetlenül kapcsolódik a törvények teljesítéséhez. Így a filozófus szerint az igazságos ember az lenne, aki betartja a törvényeket.

Magánjogi igazságszolgáltatás

Arisztotelész megkülönbözteti az igazságosság más típusait is, amelyek a személyközi kapcsolatokra vonatkoznak, hogy mindenki megkapja, ami jár. Ezek a következők: