A külföldi ( L'Étranger ) Albert Camus 1942-ben megjelent könyve, amely az egyik legolvasottabb műve a világon.

A regény megismertet minket Meursault-val, egy francia-algériai férfival, aki passzív és nem vesz tudomást a körülötte lévő világról. Egy bűncselekmény elkövetése után nem érez bűntudatot, és az anyja halála miatt sem riad vissza. A főhős magatartása ütközik a társadalmi konvenciókkal, és saját halálos ítéletéhez vezet.

A mű, témája miatt, az abszurd filozófiájába illeszkedik, és az egzisztencialista gondolkodáson belül is vizsgálják, annak ellenére, hogy a szerző tagadja, hogy ehhez az áramlathoz tartozna. Lássuk, hogyan van jelen a könyv összefoglalása és elemzése révén.

Összefoglaló

Első rész: a bűncselekmény

Meursault egy férfi, aki Algírban él. Egy nap megkapja a hírt, hogy édesanyja meghalt, aki egy idősek otthonában volt, de a főhőst látszólag ez nem érinti.

A helyszínre érve beszél az elmegyógyintézet igazgatójával, aki meglepődik a főhős passzivitásán az eseményekkel szemben. Meursault sem akarja látni anyja holttestét.

Másnap, a temetésen Meursault egyetlen kísérője az anyja egykori barátja, aki nagyon meg van illetődve.

A temetés után úgy tűnik, Meursault legfőbb gondja az, hogy Algírba jusson pihenni.

Algírban a főhős találkozik Marie Cardonával, egy munkatársával, aki meglepődve értesül édesanyja haláláról, és látja, hogy Meursault nem szomorú.

Egy nap, munkából hazafelé menet a főhős találkozik a szomszédjával, Raymonddal, aki elmeséli neki, hogyan verte meg a szeretőjét, és megkéri Meursault-t, hogy írjon egy levelet, hogy segítsen neki visszaszerezni a nőt.

A következő randevún Meursault-val Marie megkérdezi tőle, hogy szereti-e. A férfi nemet mond. Hangokat hallanak Raymond házában, aki rosszul bánik a szeretőjével. Amikor megérkezik a rendőrség, elviszik Raymondot. Meursault úgy dönt, hogy megvédi a szomszédját a rendőrségen, amikor azok erre kérik.

Raymond meghívja Meursault-t egy hétvégére egy barátja faházába. Ott találkoznak Raymond szeretőjének testvérével. Egy veszekedés után Raymond megsérül. Meursault gyilkossá válik, amikor megöli a barátját bántalmazó férfit.

Második rész: a halálos ítélet

A regény második része a főhős gyilkosságért való letartóztatását követő büntetőper és kihallgatását követi.

A bíró és az ügyvéd is csodálja a főhős apátiáját és szomorúságának hiányát az anyja halála miatt. A tanúk sem támogatják a főhős felmentését. A főhőst ezután bűnösnek tekintik és halálra ítélik. A főhős szeretne változtatni a sorsán, de végül beletörődik, és végül elfogadja a halálát.

Elemzés

A könyv A külföldi két részre tagolódik, amelyek mindegyike öt fejezetből áll, és első személyben, szűkszavú stílusban mesél, amelyben a főhős egyszerű és átlátható módon meséli el az eseményeket.

A regényt az abszurd vagy abszurdizmus szemszögéből vizsgáljuk, amelyről kiderül, hogy a mű központi témája. Ezt a filozófiát a szkepticizmus irányítja, amely mindent kétségbe von, ami nem bizonyítható. Az abszurd érzése a könyvből a főhősén keresztül árad, de hogyan teszi ezt?

Meursault mint az abszurd képviselője

Meursault olyan karakter, akinek életét mechanikus és rutinszerű pillanatok sorozata határozza meg, olyan ember, akinek semmi sem számít, és aki megtanult relativizálni mindent, ami körülötte történik.

A főhős úgy szemléli a világot, hogy nem gondolkodik azon, hogy értelmet találjon. A történésekkel szembeni közömbösség az ő módja a világban való létezésre. Az abszurd ember az, aki nem kérdez, nem keres magyarázatot, és közömbös marad azzal szemben, ami körülötte történik.

Éppen ez teszi Meursault-t furcsa emberré mindazok között, akik azt állítják, hogy az életnek van értelme, a körülötte élők hite és reménye ellenére. Úgy tűnik, hogy még a saját létezésével szemben is közömbös, idegen a bevett értékektől és erkölcsöktől, olyan ember, aki megértette az élet értelmetlenségét, és aki nem keresi az értelmet valamiben, aminek nincs.

Ez nem csak a tetteiben, hanem a szavaiban is megmutatkozik. Már a kezdetektől fogva hideg és távolságtartó a hangnem, ami segíti az olvasót abban, hogy ne tudjon együttérezni a szereplővel, és az eseményeket az ellenszenvből értékelje. Erre példa a könyv első mondata, ahol érzéketlenségét mutatja egy olyan esemény iránt, mint egy szerettének, az édesanyjának a halála:

Anya ma halt meg. Vagy talán tegnap, nem tudom. Kaptam egy táviratot az idősek otthonából: "Anya meghalt. Holnap temetés. Részvétem." Semmi mondanivaló. Talán tegnap volt.

Az élet értelmetlenségének elfogadása

Meursault a valósághoz való hozzáállásával azt mutatja meg, hogy az élet semmit sem jelent. Az élet értelmetlenségének elfogadása a kiindulópontja, és ugyanakkor ez az, ami az élet örömeit is élvezhetővé teszi.

A főhős, ellentétben a többi szereplővel, akiket az értékek és a remény vezérel, megbékélt az élet abszurditásával és a halál közelgő eljövetelével is. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a börtönben egy pap látogatja meg, aki a túlvilágról akar beszélni vele.

Meursault ezután a káplán szavaival és hitével kapcsolatban kijelenti:

Olyan biztosnak tűnt. Pedig egyik bizonyossága sem ért egy női hajszálnyit sem. Még abban sem volt biztos, hogy él, mert úgy élt, mint egy halott. Én üresnek tűntem. De én biztos voltam magamban, biztos voltam mindenben, biztosabb voltam, mint ő, biztosabb voltam az életemben és ebben a halálban, ami jönni fog.

A főhős egy olyan valóságban találja magát, amelyet egy értékrend szabályoz, amely megítéli, hogy mi a helyes és mi a helytelen. De hogyan hat ez a valósághoz való hozzáállás a szereplőre? Hogyan veszi át a körülötte lévő társadalom?

Az elítélő társadalom

A külföldi A társadalmi meggyőződések abszurditását mutatja be, amely alapján a főhős megítéltetik, mert a bírósági eljárás során úgy döntött, hogy nem hazudik, hogy ne "igazodjon" ahhoz, amit a társadalom "helyesnek" tart. Megőrizte igazságát édesanyja halálával kapcsolatban, akit nem gyászolt meg úgy, ahogy azt mindenki elvárja, és nem mutatta meg saját reakcióit a gyászfolyamat során.

A valóság az, hogy a főszereplőt az édesanyja halála iránti érzékenység hiánya miatt emelik ki. A bíró megpróbálja rávenni a főszereplőt, hogy "bűntudatot" tanúsítson, vagy hogy kimutassa az érzéseit.

Végül Meursault-t halálra ítélik, a vád a vádlott személyiségére összpontosít, nem pedig az általa elkövetett gyilkosságra. Meursault megbékél az ítéletével, és tudomásul veszi a világ közönyét.

Miért hívják "Az idegen"?

Etimológiailag az "idegen" az ófrancia "estrangier", azaz idegen, és a latin extraneus szóból származik.

Mi következik ebből a szóból, mint Camus könyvének címéből? Meursault olyan karakter, akinek hátterét az olvasó számára bonyolult megérteni, nehéz követni a logikáját. Látjuk, hogy mennyire idegennek tűnik saját életétől.

Maga a szerző, Camus a következő kijelentést tette a könyv bevezetéseként: "A mi társadalmunkban az az ember, aki nem sír az anyja temetésén, halálra van ítélve".

A cím és annak jelentése is közvetlenül kapcsolódik a háborús és háború utáni kontextushoz. Végül is a mű egy irány nélküli társadalom tükörképe.

A második világháború után a reménytelenség és a frusztráció légköre maradt Európában. Albert Camus ebben a kontextusban elmerülve alkotta meg ezt a karaktert, aki a kor értékhiányát képviseli, egy olyan figurát, akit az élettel szembeni passzivitás jellemez, de végül tragikus sorsra jut, mert "kívülálló" az őt körülvevő világ közepén, amelyhez nem tartozik, és amelyhez nem akar "idegen" lenni.van értelme.

Főszereplők

• Meursault: Ő a könyv narrátora és főszereplője, aki a tragikus életeseményekkel szembeni hidegségével és közömbösségével tűnik ki, és soha nem fejezi ki gondolatait.
• Marie: Meursault munkatársa, és több randevú után beleszeret, olyannyira, hogy feleségül akarja venni.
• Raymond: Meursault szomszédja és barátja is lesz, aki erőszakos és rosszul bánik a szeretőjével.
• Salamano: Ugyanabban a tömbben lakik, mint a főszereplő, és van egy kutyája, amelyet folyamatosan sérteget és bántalmaz.
• Masson: Raymond barátja, aki meghívja őt, hogy töltse a hétvégét egy tengerparti kunyhóban.
• Arabul: Raymond szeretőjének testvére, akit Meursault meggyilkol.
• A bíró: vezeti a gyilkossági ügyet.

Albert Camusról

Albert Camus francia-algériai regényíró, esszéista, újságíró és filozófus, aki szerény családban született, és apja az első világháború alatt árvaságra jutott.

Nagyon fiatalon kezdett írni, és az algíri egyetemen kezdett filozófia szakon tanulni. A külföldi Albert Camus-t gyakran tanulmányozták az abszurd és az egzisztencialista filozófia szemszögéből, amelytől igyekezett elhatárolódni.

Legkiemelkedőbb művei közé tartoznak:

• A külföldi (1942)
• Sziszüphosz mítosza (1942)
• Pestis (1947)
• A bukás (1956)