Az öregember és a tenger ( Az öregember és a tenger ) Ernest Hemingway 1952-ben megjelent kisregénye, amely Hemingway egyik leghíresebb műve.

A könyv egyszerű szerkezetű és világos nyelvezetű, a természet és a halál témáit vizsgálja főhősén, Santiagón keresztül, aki magányosan néz szembe közelgő végével, és nem hajlandó legyőzni a tenger végtelenségében.

Ez egy rövid mű, amely lapjain különböző tanításokat hagy maga után, és nyitott a különböző olvasatokra és értelmezésekre, némelyikük akár szimbolikus jellegű is lehet. De milyen témákkal foglalkozik? Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a könyvből?

Összefoglaló

Santiago balszerencséje

A történet Kubában játszódik, ahol Santiago, akit "az öregemberként" emlegetnek, magányos és tapasztalt halász, de szakmai karrierje nem a legjobbkor van. 84 napja nem tudott semmit fogni.

Egy nap a szülei úgy döntenek, hogy Santiagóval nem fognak tovább dolgozni, mert nem volt szerencsés halász, bár a fiú nem hagyja abba, hogy elkísérje, hogy támogassa őt.

Kaland a tengeren

85 nap elteltével az öreg elhatározza, hogy aznap véget ér a balszerencséje, és úgy dönt, hogy a tengerbe veti magát, hogy egy hal fogásával megtörje a balszerencséjét.

Az öregember ezúttal egyedül indul útnak, és kalandja során a magány beszélgetésekre készteti önmagával. Útja egy pontján sikerül kifognia egy nagyon gótikus halat.

A halász küzdelme

A hal küzdeni kezd a szabadságáért, és rángatja a zsinórt. Közben Santiago egyre távolabb kerül a parttól, és ahogy nézi az éjszakát, kezében tartja a legnagyobb halat, amit valaha látott.

A sötétség közepette a férfi félelmet érez, és hiányolja a gyermeket, aki mindig elkísérte őt.

A harc a hal megtartásáért több napig tart. A halász fizikai fájdalmat érez, és néhány vágást szenved, de kitart.

A dolgok bonyolódnak, amikor Santiagónak a közeledő cápákkal kell megbirkóznia.

Az eredmény

Santiago erőfeszítései ellenére a cápák megtartják a halat, amelyet annyira szeretett volna kifogni, és a férfi kimerülten tér vissza a kikötőbe. Ismét nincs jutalom, csak a kardhal maradványai. Hamarosan az öregember hazaérkezik és alszik.

Másnap Manolín ígéretet tesz Santiagónak, és azt mondja neki, hogy a szülei döntése ellenére vele tart.

A könyv egy olyan befejezéssel zárul, amelyet az olvasó értelmezhet.

Elemzés

Ahhoz, hogy ezt a történetet elemezni tudjuk, fontos megértenünk a szerzőt és a kontextust. Ernest Hemingway az amerikai íróknak az úgynevezett elveszett nemzedékhez tartozik, olyan írókhoz, akik az első világháború után kovácsolták karrierjüket, és akik műveikben a kor pesszimizmusát tükrözik.

A szerző esetében különböző háborús konfliktusokban vett részt, és műveiben, mint a Az öregember és a tenger A főszereplő magányosan néz szembe a természettel és saját sorsával - a halállal -.

Santiago olyan, mint egy hős, akinek szembe kell néznie a nehézségekkel, de nem hajlandó elfogadni a vereséget.

A konfliktus egy lineáris elbeszélésen keresztül bontakozik ki, öt nap alatt, rövid, pontos bekezdések sokaságával.

A mindentudó elbeszélő belemerít minket ebbe a történetbe, amely különböző olvasatoknak, többek között szimbolikus értelmezésnek is alávethető.

Ez egy olyan beszámoló, amely csak a legkisebb részével foglalkozik annak, amit valójában jelent, mivel bemutatja a jéghegy-elmélet Ez a Hemingway által kitalált technika abból áll, hogy az információnak csak egy kis részét kínálja fel az olvasónak, amely a történetbe vagy a szereplők élményeibe zárva marad, azaz nem jelenik meg explicit módon.

Értsük meg most a történet hátterének megértéséhez néhány témát és gondolatot, amelyek a történet alapjául szolgálnak.

Magány a küzdelemben

A történet egyik témája a magány, amely a főhősben jelen van, aki felesége halála óta, akire emlékszik, egyedül él.

Az öregembernek alig van kapcsolata a falu lakóival, kivéve Manolínt, aki kezdettől fogva hűséges bizalmasa lesz, de a szülei kérésére már nem kíséri tovább.

A történetben megjelenő magány azonban túlmutat azon az érzésen, amelyet valakinek a hiánya vagy hiánya vált ki.

Az öregember és a tenger azt a témát járja körül, hogy az embernek az élet számos területén egyedül kell szembenéznie az élettel. Vajon nem vagyunk-e egyedül az élet számos körülményével, döntéseinkkel és azok következményeivel?

Mint az öregember, néha mi is vállalunk küzdelmeket, próbáljuk legyőzni a félelmeket, és senki nem léphet a helyünkbe, hogy megtegye helyettünk. Ez a mi felelősségünk, senki nem veheti át helyettünk a gyeplőt.

Santiago egyedül néz szembe valami olyan egyéni dologgal, mint a halál, nem vagyunk-e mi is egyedül vele szemben?

A nehézségekkel szemben nincs olyan, hogy vereség.

Ennek a történetnek az egyik nagy tanulsága a kitartás a megpróbáltatásokkal szemben.

Első pillantásra a főhősnek sok oka van arra, hogy miért adhatná fel az egészet. Öreg, és nem megy jól a munkája.

Hagyhatnám magam sodródni - gondolta -, aludni, és hurkot kötni a nagylábujjam köré, hogy felébredjek, ha csípnek. De ma nyolcvanöt nap van, és ki kell használnom az időt.

Olvasás közben gyakran eszünkbe jut a "kudarc" szó. A főhős helyzete két lehetséges lehetőséget vet fel: hagyni, hogy legyőzzék, vagy éppen ellenkezőleg, fogadni arra, hogy erősebben, rugalmasabban jön ki belőle.

A kitartás, amely az öregembert jellemzi, arra készteti, hogy vállalja a megpróbáltatásokat, hogy tanuljon. Nem hagyja magát legyőzni. Ez az olvasmány arra hívja fel a figyelmünket, hogy nincs olyan, hogy vereség, és hogy minden nehézséget át lehet alakítani tanulássá.

Az embert nem vereségre teremtették. Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet.

Halál

A könyv másik nyilvánvaló témája a halál. A halál ténye úgy jelenik meg, mint valami elkerülhetetlen dolog, amely elől nem menekülhetünk. Nem kell azonban harc nélkül elfogadnunk.

Az öregember és a tenger A teknősök megölik a medúzákat, a sas megöli a halakat, Santiago pedig megpróbálja megölni a halakat, miközben bátran néz szembe a saját vesztével. Az öreg a kaland során végig nem adja fel, és meggyőzi magát, hogy ellen kell állnia.

Végül ez a téma a regény végén is megérződik, hiszen Santiago közelgő végeként is értelmezhető.

Az emberi szellem nagysága

Mi tekinthető tehát ennek a kisregénynek a fő üzenetének?

Az emberek erősebbek, mint gondolnánk. Mindannyian kis harcosok vagyunk, akik a mérhetetlenség közepette nap mint nap újabb és újabb akadályokkal néznek szembe. Ezekben a belső küzdelmekben mindig van egy ezüstszál, amin tovább lehet menni.

A mű szimbolikájának értelmezései

A mű különböző olvasataiban a regény egyes vizsgálatai a regény elvontabb értelmére mutatnak rá. A benne megjelenő elemeken keresztül különböző értelmezéseket kerestek, a vallásosaktól a spirituálisakig. Ezek közül néhányat említünk:

A tenger

Az univerzum szimbólumaként értelmezhető, amelyben Santiago egy elszigetelt, a megpróbáltatásoknak kitett egyén. A tenger, a hullámok, olyan, mint maga az élet, amikor akadályok közelednek, és le kell győznünk őket.

Az árboc, amit Santiago húz

Jézus Krisztus keresztjéhez hasonlították.

Cápák

A cápa erős lény, amely gyakran a tekintélyt és a bátorságot szimbolizálja. Ebben az értelemben értelmezhetjük úgy is, mint az univerzum természeti törvényeit, amelyek alól nehéz kitörni.

Oroszlánokról álmodom

Egyes értelmezések szerint ez az álom a főhős elvesztett fiatalságát és az örök élet reményét jelzi.

Az oroszlánok a bátorságot és a bátorságot is képviselhetik, amely tulajdonságok Santiagót is jellemzik.

Főszereplők

Santiago

Idős és magányos halász, akinek egyetlen társa egy fiú, akit megtanított a halászmesterségre. A könyvben utalásszerűen elhangzik, hogy gyermekkorát a Kanári-szigeteken töltötte, bár a történet Kubában játszódik, ahol Santiago sikeres halászként élte le az életét. Azonban nincs a legjobb formában, és rossz állapota ellenére is reméli, hogy néhány napi halászat után halat fog.84 nap szerencsétlenkedés.

Manolín

Egy fiú, aki Santiagónak köszönhetően tanulta ki a halászmesterséget. A fiatalember a halász egyetlen társa, de a szülei arra kényszerítik, hogy egy másik, termelékenyebb hajón dolgozzon. Bár Manolín nem tagja a csapatának, és nem kíséri el utolsó kalandjára, a fiatalember úgy dönt, hogy erkölcsileg támogatja az öreget, és az utolsó pillanatig bátorítja őt.

Ernest Hemingway

Amerikai író és újságíró volt, aki 1899-ben született jómódú családban. Tanulmányai után riporterként kezdett el keresni a kenyerét. Az első világháború kitörésekor önkéntesként jelentkezett a háborúba. Később Európába költözött, ahol Párizsban élt, majd részt vett a spanyol polgárháborúban. A második világháborúban is részt vett.Világháborút tudósítóként.

A szerző legkiemelkedőbb művei közé tartozik: Felek (1926), Búcsú a fegyverektől (1929) o Az öregember és a tenger (1952).

Utolsó szakaszában elnyerte a Pulitzer-díjat a Az öregember és a tenger A következő évben irodalmi Nobel-díjat kapott teljes művéért, amelyet a 20. századi irodalom egyik mércéjének tartanak.

Lásd még: Ernest Hemingway: egy korszakot fémjelző író