"No pasarán!" - ez a kétségbeesett kiáltás, beszéd formájában, amelyet Dolores Ibárruri a rádióban közvetített Madridból a fasizmus elburjánzása és a spanyol polgárháború kezdete idején.

NEM FOGNAK ÁTMENNI!

Munkások! Parasztok! Antifasiszták! Hazafias spanyolok! A fasiszta katonai felkeléssel szemben mindannyian álljatok ki, védjétek meg a köztársaságot, védjétek meg a népszabadságokat és a nép demokratikus vívmányait.

A kormány és a Népi Front jegyzetein keresztül a nép ismeri a jelen pillanat súlyosságát. Marokkóban és a Kanári-szigeteken a munkások a köztársasághoz hű erőkkel egyesülve harcolnak a katonaság és a fasiszta lázadók ellen.

"A fasizmus nem múlik el, október hóhérai nem múlnak el!" felkiáltásra Spanyolország különböző tartományainak munkásai és parasztjai csatlakoztak a köztársaság fegyveres ellenségei elleni harchoz. A kommunisták, a szocialisták és anarchisták, a demokratikus republikánusok, a katonák és a köztársasághoz hű erők okozták az első vereségeket a fakultatív erőkkel szemben, akikA katonai becsületet, amellyel oly gyakran dicsekedtek, az árulás mocsarába rántják.

Az egész ország felháborodva rezeg a felháborodástól ezekkel az ördögökkel szemben, akik a terror és a halál poklába akarják taszítani a demokratikus és népes Spanyolországot. De nem fognak elmenni! Egész Spanyolország készen áll a harcra. Madridban az emberek az utcán vannak, támogatják a kormányt, és elszántságukkal és harci kedvükkel arra bátorítják, hogy a végsőkig menjenek a katonai és fasiszta lázadók leverésében.

Fiatal férfiak, készüljetek a harcra! Nők, a nép hősies asszonyai! Emlékezzetek az asztúriai nők hősiességére 1934-ben; ti is harcoljatok a férfiak oldalán, hogy megvédjétek gyermekeitek életét és szabadságát, amelyet a fasizmus fenyeget! Katonák, a nép fiai! Maradjatok hűek a köztársaság kormányához, harcoljatok a munkások oldalán, a nép erői mellett!Népfront, együtt apáitokkal, testvéreitekkel és elvtársaitokkal! Harcoljatok a február 16-i Spanyolországért, harcoljatok a Köztársaságért, segítsétek őket győzni!

Minden irányzat munkásai! A kormány fegyvert ad a kezünkbe, hogy megmentsük Spanyolországot és a népet az októberi véres hóhérok győzelmének borzalmától és szégyenétől. Senki ne habozzon! Mindenki álljon készen a cselekvésre! Minden munkásnak, minden antifasisztának fegyveres katonának kell tekintenie magát.

Katalónia, Vaskónia és Galícia népei! Spanyolok mindannyian! A demokratikus Köztársaság védelmére, a nép által február 16-án kivívott győzelem megszilárdítására. A Kommunista Párt harcra hív benneteket. Különösen titeket, munkások, parasztok, értelmiségiek, hogy foglaljátok el helyeteket a harcban, hogy egyszer s mindenkorra szétzúzzuk a Köztársaság és a népszabadság ellenségeit.

Éljen a Népfront! Éljen minden antifasiszta egyesülete! Éljen a Népköztársaság! A fasiszták nem mennek át! Nem mennek át! Nem mennek át!

Diskurzuselemzés

A szónok közvetlenül a néphez fordul, hogy harcoljon a köztársaság megőrzéséért, konkrétan a Második Spanyol Köztársaság (1931-1939) néven ismert időszakra utalva.

Munkások! Parasztok! Antifasiszták! Hazafias spanyolok!... A fasiszta katonai felkeléssel szemben mindannyian álljatok fel, védjétek meg a köztársaságot, védjétek meg a népszabadságokat és a nép demokratikus hódításait!...

A köztársasági rendszert 1931-ben hirdették ki, hogy felváltja a XIII. Alfonz alatti monarchikus rendszert.

Ebben az időszakban a munkavállalók munkakörülményeit javító szociális reformok végrehajtásának köszönhetően előrelépés történt. Az oktatás területén is az új törvények révén a legmagasabb arányú női iskolázottságot sikerült elérni.

Dolores felszólítja az embereket, hogy harcoljanak az elért és az eljövendő eredmények fennmaradásáért.

Felkelés a köztársasági kormány ellen

"Marokkóban és a Kanári-szigeteken a munkások a köztársasághoz hű erőkkel egyesülve harcolnak a katonaság és a fasiszta lázadók ellen.

Ebben a töredékben az 1936. július 18-án kezdődött államcsínyre utal, a köztársasági kormány elleni katonai felkelésre, amelyet az akkor a Kanári-szigeteken tartózkodó Francisco Franco tábornok vezetett.

A katonai lázadás az egyik legjobban felkészült afrikai hadseregre támaszkodott, és sikeresen kitört Marokkóban, és elérte a félsziget egyes részeit.

Ahogy Dolores helyesen rámutat, sok munkás harcolt a katonaság ellen, akik a kormányzati rendszer aláásására törekedtek.

1934-es asztúriai forradalom

A "Fasizmus nem múlik el, október hóhérai nem múlnak el!" kiáltásra... Spanyolország különböző tartományainak munkásai és parasztjai csatlakoznak a köztársaság fegyveres ellenségei elleni harchoz. A kommunisták, a szocialisták (...) az első vereségeket okozták a faktoristáknak, akik az árulás mocsarában húzzák magukkal a katonai becsületet, amellyel oly gyakran dicsekedtek.

Ebben a részben Dolores folytatja az események leírását, és ebben a beszédben először utal az 1934. októberi forradalomra, amelynek fő színhelye Asztúria volt. A munkások és parasztok kiáltozására utal a "A fasizmus nem fog átmenni" kifejezéssel, amelyet később a "nem fognak átmenni!" kifejezésre redukál.

Az egész országot felháborodással töltik el ezek az ördögök, akik a terror és a halál poklába akarják taszítani a demokratikus és népes Spanyolországot.

De nem fognak átmenni!

A "Nem mehetnek át!" jelszót korábban Robert Nivelle francia tábornok mondta ki az első világháború idején.

Ennek a jelszónak köszönhetően a politika diskurzusa nagyobb hangsúlyt kapott. A "No pasarán!" felkiáltás alatt a Pasionaria, húsz évvel a konfliktus után, a korábbi üzenet megerősítésére használta a jelszót.

Madrid mint a francoizmus sírja

Madridban az emberek az utcán vannak, támogatják a kormányt, és bátorítják azt elszántságában és harci szellemében, hogy a végsőkig menjen a katonaság és a fasiszta lázadók leverése érdekében.

A polgárháború alatt a spanyol földrajz két oldalra oszlott: nemzeti és republikánus. Madrid bizonyult az ellenállás magjának Franco diktatúrájának több mint lehetséges diadalával szemben.

A madridiak szívükben hordozták a szabadságjogok megőrzéséért folytatott küzdelmet, és csodálatra méltó egységet tanúsítottak a spanyol főváros védelmében, amely a háború végéig köztársasági maradt.

Ezekkel a szavakkal Madridot akarta az ellenállás példájaként használni, és Spanyolország különböző népeit az utolsó következményekig az ügy mellé állítani.

A nők szerepe az 1934-es forradalomban

Ettől a pillanattól kezdve közvetlenül bátorítja a különböző kollektívákat, hogy harcoljanak a demokratikus országért.

Nők, a nép hősies asszonyai! Emlékezzetek az asztúriai nők hősiességére 1934-ben; ti is harcoljatok a férfiak mellett, hogy megvédjétek gyermekeitek életét és szabadságát, amelyet a fasizmus fenyeget!

Dolores bátorítja a nőket, és ismét kiemeli az 1934 októberi forradalmat.

Az 1933-as választásokon a köztársasági kormány a PRR (Radikális Köztársasági Párt) győzelmével megfordult, de nem szerzett abszolút többséget a kormányzáshoz, és szüksége volt a CEDA (Spanyol Autonóm Jogok Szövetsége), egy szélsőjobboldali polgári párt támogatására, amely néhány minisztériumban tárcát kért.

1934-ben az országban uralkodó politikai és társadalmi instabilitás miatt a munkások általános sztrájkot hirdettek, de Asztúriában munkáslázadások törtek ki, amelyek a sztrájkot valódi forradalommá változtatták.

Bányászok az asztúriai forradalom idején.

Spanyolországban a nők alárendelt szerepet játszottak a patriarchális társadalomban, de az 1934. októberi forradalom idején a nők részt vettek a munkások jogaiért folytatott harcban, így elmosódtak a nemek közötti határok, és megváltozott a primitív szerepmegosztás.

Ebben a részletben a beszélő a nőket is bevonja a beszédbe, ami abban az időben szokatlan volt. A nők szerepét is egyenlővé teszi a férfiakéval. Világossá teszi, hogy a forradalom idején a nők alapvető szerepet játszottak, és a férfiak mellett harcoltak a kizsákmányolásmentes társadalomért.

A spanyol polgárháború hajnala

Katonák, a nép fiai! Maradjatok hűségesek a köztársaság kormányához, harcoljatok a munkások oldalán, a népfront erői mellett! (...)

Minden irányzat munkásai! A kormány fegyvert ad a kezünkbe, hogy megmentsük Spanyolországot és a népet az októberi véres hóhérok diadalának borzalmától és szégyenétől.

Senki ne habozzon, mindenki álljon készen a cselekvésre! Minden munkásnak, minden antifasisztának fegyveres katonának kell tekintenie magát.

Az asztúriai forradalomnak sikerült egyesítenie a baloldali pártokat, amelyek nem sokkal korábban még nagyon megosztottak voltak. 1935-ben létrejött a Népi Front, egy balközép koalíció, amelyet Manuel Azaña politikus vezetett.

A beszédnek ebben a részében La Pasionaria mindenféle katonákat és munkásokat említ, és először utal a fegyverekre, ami a konfliktus komolyságát mutatja.

Ez egy felhívás minden egyszerű polgár számára, hogy váljon katonává, aki hajlandó mindent megtenni a Köztársaság védelmében.

Kétségbeesett dal a népek egyesüléséért

Katalónia, Baszkföld és Galícia népe! Spanyolok mindannyian! A demokratikus köztársaság védelmében, a nép által február 16-án kivívott győzelem megszilárdítása érdekében.

Az ország területi felosztása a Második Köztársaság idején más volt, mint a jelenlegi, az 1978-as alkotmány óta hatályos. Dolores itt Katalóniát, Baszkföldet és Galíciát említi, a "történelmi nemzetiségek" néven ismert területeket.

A második köztársaság 1931-es kikiáltása és a polgárháború 1936-os kitörése között csak a Dolores által említett területeknek sikerült életbe léptetniük autonómiastatútumaikat.

Ezért a beszélő kifejezetten különbséget tesz az autonóm (státusszal rendelkező) és a nem autonóm (státus nélküli) régiók között. Ily módon a "Spanyolok mind!" kifejezéssel minden területet, különbségtétel nélkül, az ügy érdekében akar egyesíteni.

A Kommunista Párt felszólít benneteket, munkások, parasztok, értelmiségiek, hogy foglaljátok el helyeteket a Köztársaság és a népszabadság ellenségeinek egyszer s mindenkorra történő szétzúzásáért folytatott harcban. Éljen a Népfront! Éljen minden antifasiszta összefogása! Éljen a népköztársaság! A fasiszták nem mennek át! Nem mennek át! Nem mennek át!

Dolores Ibárruri felhívása ezekkel a szavakkal zárul, amelyekben megismétli azt az üzenetet, amelyet a Kommunista Párt az emberekhez kíván eljuttatni.

Határok nélküli mottó

A spanyol polgárháború idején kiadott "no pasarán" jelszót tartalmazó plakát.

"Nem fognak átmenni! Ils ne passeront pas!, They shall not pass Így a La Pasionaria bosszúálló és erőteljes módon hangsúlyozta diskurzusát ezzel a jelszóval, amely egyenesen az ő szájából indult el Madrid utcáinak bejárására, átlépve a tér-idő határokat, sőt az antifasiszta harc nemzetközi jelszavává vált.

A diskurzus kontextusa

Ez a beszéd 1936. július 19-én hangzott el, egy nappal azután, hogy Francisco Franco tábornok a Kanári-szigetekről közleményt küldött a spanyol szárazföldre, amelyben kijelentette, hogy a hadsereg nagy részével felkelésre készül, hogy véget vessen a köztársaságnak.

Az 1930-as években Spanyolországban megjelent a nők egy csoportja, akik azt remélték, hogy megváltoztatják a nők kirekesztettségének helyzetét az országban. Közéjük tartozott Dolores Ibárruri is. Így a köztársaságnak ebben az időszakában a nők először nyertek parlamenti képviselői helyet, valamint szavazati és válójogot.

Dolores, a demokrácia védelmezője, aki tisztában volt a köztársasági időszakban elért eredményekkel, különösen a szabadságjogok és a munkások jogai terén, tudta, hogy ha az államcsíny győzedelmeskedik, minden elért eredmény eltűnik.

Ezzel a beszéddel, amelyet a spanyol polgárháború hajnalán mondott el, La Pasionaria a fasizmus spanyolországi terjedésével szemben a szociálpolitika megmentése és védelme iránti aggodalmát kívánta demonstrálni.

Dolores Ibárruri életrajza

Dolores Ibárruri, la Pasionaria spanyol kommunista vezető, aki 1895. december 9-én született Vizcayában, bányászcsaládban.

Tanárnő szeretett volna lenni, de szülei nem engedték, hogy tanuljon, ezért egy varrodában kezdett el varrni.

1916-ban feleségül ment egy bányászhoz és szocialista aktivistához, akitől hat gyermeke született, akik közül csak kettő maradt életben.

A PSOE (Spanyol Szocialista Munkáspárt) tagja volt, bár később támogatta a párt egy másik ágának feloszlását, amely PCE (Spanyol Kommunista Párt) néven született meg. 1930-ban tagja volt a párt Központi Bizottságának.

A polgárháború után pártját betiltották, és a Szovjetunióba kellett száműzetésbe vonulnia. 1942-ben a PKE főtitkára lett 1960-ig.

A diktatúra végével visszatért Spanyolországba, és 1977-ben Asztúria kongresszusi képviselőjévé választották.

La Pasionaria, az ellenállás szimbóluma és a Második Köztársaság fennmaradásáért folytatott fáradhatatlan harcos 1989. november 12-én halt meg Madridban.