Az alkimista a brazil Paulo Coelho 1988-ban megjelent könyve, amely egy szimbolikus mű, amely a szerző szerint az egyetlen nyelv, amely segíthet eljutni a "világ lelkéhez", vagy ahogy Carl Jung pszichológus nevezte, a "kollektív tudattalanhoz".

A darab az álmok és a végzet témáját dolgozza fel Santiago, egy pásztor szemszögéből, aki elindul a "személyes legenda" felé vezető úton, amely emberek millióit inspirálta arra, hogy kövessék álmaikat.

A könyv Az alkimista 80 nyelvre fordították le, és több mint 170 országban adták ki, de mi is ez a regény, mik a témái, milyen tanulságokat lehet levonni belőle?

Ismerjük meg a könyvet egy összefoglaló, egy elemzés és az olvasás tanulságai révén.

Az alkimista című könyv összefoglalása

Az alkimista Jakab pásztor utazásáról szól, aki egy kincset keresett, amelyet egy ismétlődő álomban fedezett fel neki, amely egy kincset mutatott neki az egyiptomi piramisok közelében.

Santiago egy cigányasszonyhoz fordul, hogy értelmezze az álmát, de annak ellenére, hogy a nő azt javasolja, hogy kövesse az álmot, nem vesz tudomást róla, és vesz egy nagy könyvet, hogy olvassa.

Miközben Santiago pihen, a salemi király, aki először nem fedi fel kilétét, elmagyarázza neki, hogy szerinte mindenkinek van egy "személyes legendája". A király ezután két, az alkimistáknak szánt jóslásra alkalmas követ, az Urimot és a Thummimot adja neki.

Santiago elad mindent, és útnak indul Andalúziából az egyiptomi piramisokig. Kalandjának kezdetén kirabolják, és egy kereskedőtől ételt és ágyat kér, cserébe ő takarítja ki az ablakokat.

Santiago egy évig marad ott, ahol megtanulja az arab nyelvet, annak kultúráját és az iszlámot. Később a főhős folytatja útját. Hamarosan találkozik egy angollal, aki az alkimistát keresi, és a segítségét kéri. Santiago beleegyezik, hogy segít neki, és megismerkedik Fatimával, egy nővel, akibe beleszeret.

Aztán a verebek repülését figyelve látomása van egy kardos hadseregről, amely belép az oázisba, ahol ők voltak.

Az alkimista az oázist védő lovag, és miután megtudja, hogy Santiago volt az, aki elolvasta a verébharc jelét, elkíséri őt a kincshez vezető útjára. Útközben Santiago megismerkedik az alkímiával.

Ezután több esemény is történik, többek között egy emberrablás és egy kolostorba való megérkezés, ahol Santiago ismét egyedül indul útnak a "személyes legendája" felé. A szíve azt súgja neki, hogy amikor a megfelelő helyre ér, sírni fog, és ahol a könnyek hullanak, ott fogja megtalálni a kincset.

Azon a helyen, ahol Santiago sír, van egy kincs, de azt a sivatagi tolvajok ellopják. Santiago elmagyarázza, hogy nem tudja, van-e más kincs, de ez az egy többször is megjelent álmaiban.

A rablóvezér kineveti, és elmondja neki, hogy neki is voltak álmai, amelyekben egy spanyolországi romtemplomban, a sekrestyében elásott kincset talált.

Végül a főhős megtalálja a kincset a tolvaj által leírt helyen, majd Fatimát keresi.

Elemzés

Az alkimista A harmadik személyben írt Epilógus olyan elbeszélői struktúrát mutat be, amely egybeesik a főhős útjával, Santiago kiindulópontjától, Andalúziától Egyiptomig. Az Epilógus körkörös történetet tár fel, amikor visszatér Santiago kiindulópontjához.

A főhős útja ürügyként szolgál arra, hogy az olvasót céljai és álmai elérésére, a viszontagságok leküzdésére hívja fel. A könyv különböző témákat is feldolgoz, lássuk:

A személyes legenda

Az alkimista ismételten utal a "Személyes Legenda" teljesítésére, amely fogalmat a könyv szerzője találta ki, hogy utaljon arra a feladatra, amelyet minden embernek teljesítenie kell a Földön, és amely lehetővé teszi számára a harmónia megtalálását. Melkizedek, Salem királya szavaival élve "mindenki gyermekkorától kezdve tudja, mi a Személyes Legendája". Idővel azonban "egy titokzatos erő megpróbálmeggyőzzön minket arról, hogy lehetetlen teljesíteni a Személyes legendát".

Álmok

Az álmok témája fontos ebben a könyvben: egyrészt az álmok mint képek, amelyeket Santiago álmában lát, és amelyek értelmezése eszközként szolgál számára, hogy folytassa útját.

Másrészt az álmok azokra a célokra vagy célkitűzésekre utalnak, amelyeket el akarunk érni, amelyek növekedést, változást és fejlődést eredményeznek.

Az életet éppen az álom megvalósításának lehetősége teszi érdekessé.

Végzet

Az álmok mellett ez a másik alapvető téma ebben a könyvben. Az elején a főhős úti célja az egyiptomi piramisok, ahol a kincsek találhatók.

Valójában azonban az ő kalandja egy beavató utazás a személyes fejlődés felé.

Santiago egy sokkal értékesebb kincset fedez fel, mint az anyagiak, amelyekért útnak indult, sikerül felfedeznie önmagát. Ehhez megtanulja értelmezni a jeleket, különböző akadályokkal néz szembe, és próbára teszi önmagát. Így sikerül megvalósítania személyes legendáját, amelynek beteljesülése valójában a végzete.

Szerelem

A könyvben több utalás is található a szeretetre: egyrészt a szeretet, amelyet úgy értelmezünk, mint a Személyes Legenda elérésének eszközét, amely felébreszti bennünk a vágyat, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk, az átalakító elem, amely bennünk zajlik.

Amikor szeretünk, nem kell megértenünk, hogy mi történik, mert minden bennünk történik, és az emberek széllé válhatnak...

Másrészt a Santiago és Fatima közötti szerelmi történet, amely nem akadálya a főhős személyes kiteljesedésének, a szerelem igaznak bizonyul, mivel nem kényszeríti a főhőst arra, hogy döntsön a szerelem és a Személyes legenda megvalósítása között. Ez a történet azt mutatja, hogy a szerelem és a Személyes legenda nem összeegyeztethetetlenek.

A Szeretet soha nem akadályozza meg az embert abban, hogy a személyes legendáját kövesse. Amikor ez megtörténik, az azért van, mert az nem az igazi Szeretet volt, az, amely a Világ Nyelvét beszéli.

Életre szóló leckék Az alkimista című könyvből

Paulo Coelho (1947) író a könyv előszavában leírja, hogy Az alkimista aki 11 éven át tanulmányozta az alkímiát, és miután rájött, hogy nem érti a szimbolikus nyelvet, szellemi száműzetést rendelt el magának.

Ebben a kalandban olyan dolgokat tanult meg, amelyek megtanították arra, hogy újra nekifogjon az alkímiának, és írjon egy ilyen könyvet, tele nagyszerű tanulságokkal. Íme 10 tanulság ebből a könyvből:

1. A félelem nagyobb akadály, mint maga az akadály: A félelem az alapvető érzelmeink része, mindig velünk lesz. Tudnunk kell, hogyan irányítsuk, hogy ne váljon olyan akadállyá, amely megakadályozza, hogy elérjük, amit akarunk, és korlátozza döntési képességünket.
2. Az igazság vagy az igaz maradandó: amikor döntések meghozatalára kerül a sor, látni fogjuk, hogy ami nem arra való, hogy velünk maradjon, az rövid életű lesz.
3. A monotonitás vagy tudattalan szokás megtörése: Ez a könyv megtanít bennünket arra, hogy a monotonitás ezen pontján mennyire fontos "kilépni a komfortzónából". A tudattalan szokás megtörése az egyetlen módja az előrelépésnek.
4. Fogadd el a jelent: ha elveszítjük a jelenünket a múltra vagy a jövőre gondolva, egy nem létező időre gondolva, ami túl van a gondolkodásunkon, akkor soha nem fogjuk élvezni a "most"-ot.
5. A sikerednek hullámzó hatása van: a növekedés, a változás és az evolúció, amely a valóság szövetét szövi, azt jelenti, hogy minden siker, amit elérünk, hatással van az egész környezetünkre. Az alkimisták megmutatják, hogy amikor jobbá válunk, mint amilyenek vagyunk, akkor ezeket a változásokat a környezetünkben is elérjük.
6. Döntéshozatal: Az önbizalom olyan vívmány, amelyet el kell érnünk ahhoz, hogy előre tudjunk lépni. Ehhez fontos megértenünk, hogy nincsenek jó vagy rossz döntések, csak értékes döntések, amelyek a személyes gazdagodásunkat szolgálják.
7. Ne légy realista A világ legnagyobb eredményei és innovációi a lehetetlent figyelmen kívül hagyó elmével kezdődnek.
8. Ne add fel: egy mondat a Az alkimista Az élet titka, hogy 7-szer elesel, és 8-szor felállsz." A titok az, hogy soha ne add fel a nehézségekkel szemben.
9. Koncentráljon az útra: fogadj el tanácsot másoktól, de győződj meg róla, hogy az összhangban van a vágyaiddal és szenvedélyeiddel.
10. Mindig cselekedj: A cselekvés az egyetlen módja a tanulásnak. A változás tanulást hoz, és végül is ez az egyetlen módja annak, hogy előre haladjunk álmaink megvalósítása felé.

Idézetek Paulo Coelho Az alkimista című könyvéből

• "Amikor nagy kincsek vannak előttünk, soha nem ismerjük fel őket".
• "Miért hallgatnék a szívemre, hiszen soha nem fogod tudni elhallgattatni, és még ha úgy teszel is, mintha nem hallgatnál arra, amit mond, akkor is ott lesz a mellkasodban, és mindig azt ismételgeti, amit az életről és a világról gondol.
• "Ha a szíved fél, magyarázd el neki, hogy a szenvedéstől való félelem rosszabb, mint maga a szenvedés, és hogy egyetlen szív sem szenvedett soha, amikor álmait kereste, mert a keresés minden pillanata az Istennel és az örökkévalósággal való találkozás pillanata".
• "Amikor már nincs visszaút, csak azon kell aggódnunk, hogyan tudunk a legjobban előrehaladni".
• "A szerelem soha nem választja el az embert a személyes legendájától".

Főszereplők

• Santiago: a történet főhőse. Andalúz származású, és pásztornak áll. A világ megismerése iránti vágya kincskereső útra vezeti. Útja során különböző akadályokba ütközik, amelyek elvezetik őt személyes legendája eléréséhez. Beleszeret Fatimába is.
• Melkizedek: Megjelenik Santiagónak Tarifa főterén, ahol arra buzdítja, hogy élje meg "személyes legendáját", és két követ ad neki: Ulim és Thummim.
• Az alkimista: egy titokzatos és nagyhatalmú férfi, aki Egyiptomban él, és akinek az a feladata, hogy vezesse Santiagót a személyes legendája keresésében.
• A kereskedő: az az ember, aki munkát, házat és élelmet ad Santiagónak Tangerben, amikor kirabolják.
• Angolul: az a férfi, akivel Santiago a sivatagi útja során találkozik, aki be akarja avatni az alkímiába, és megtanítja Santiagót a gyakorlatra.
• Fatima: A főszereplő egy pillanatra a nő mellett akar maradni, de erre nem kerül sor, amíg be nem fejezi az útját.

Paulo Coelhóról

1947-ben Rio de Janeiróban született brazil író, újságíró, forgatókönyvíró és szövegíró, a kortárs irodalom egyik legreprezentatívabb írója, aki világszerte nagy sikereket ért el. Művei közé tartozik többek között A zarándok Compostelába ( Egy bűvész naplója ) y Az alkimista amely sikeres íróvá tette.

Írói pályafutása során számos díjat és kitüntetést kapott, köztük a Kristály-díjat és a Galíciai Aranyérmet. 2002 óta a Brazil Irodalmi Akadémia tagja. Könyvei között szerepel többek között:

• Egy bűvész naplója ( A zarándok ), 1987
• Az alkimista , 1988
• A Piedra folyó partján ültem és sírtam. , 1994
• Tizenegy perc , 2003
• A portobellói boszorkány , 2006
• Aleph , 2010
• A kém , 2016
• Hippie , 2018