Platero és én egy elbeszélő mű, amelyet a szerző Juan Ramón Jiménez írt, és amelyben Platero, egy különleges szamár anekdotáit, életét és halálát meséli el.

Az 1914-ben megjelent könyv a modernizmus és minden későbbi áramlat elbeszélésmódjából való átmenetet képviseli, egy olyan szöveg, amely túllép a romantikus, modernista és felszínes tendencián, és valós élményeket és érzelmeket idéz.

A költő visszatér gyermekkora világába és szülőföldjére, a költői próza eszközeivel, és az élet összetett kérdéseire reflektál a bőséges irodalmi források segítségével.

Lássuk most, hogyan nyilvánul meg ez a könyv összefoglalóján és elemzésén keresztül.

Összefoglaló

A munka Platero és én a Platero nevű, nagyon szeretett szamár életéről szól, aki egy kisfiú gondjaira van bízva, aki szereti és úgy bánik vele, mintha a legjobb barátja lenne. A fiú különböző okok miatt - többek között rokonai halála miatt - nem bízik más emberekben.

Az elbeszélésnek nincs időrendi sorrendje, a fejezetek Platero és az elbeszélő között érkező és távozó élményeket és megélt emlékeket gyűjtenek össze és mutatnak be. Az elbeszélt események azonban tavasszal játszódnak, és télen tetőznek, egybeesnek az évszakokkal.

Nézzünk meg néhány élményt, ami a főszereplőkkel az év minden egyes időszakában történik:

Otthon (I-XXIV)

A mű elején az elbeszélő a szamarat írja le, és ettől kezdve a fiatalember elmeséli a Plateróval átélt kalandjait.

Első élményei közé tartozik az az éjszaka, amikor egy férfi megpróbálja ellopni az ételüket, de az elbeszélőnek sikerül megakadályoznia, és amikor a szamár megakad egy tüskénél, és majdnem sántít, de a fiú meggyógyítja a patak vizével. Közben az elbeszélő Platero számára gyermekkorának részleteit tárja fel az utcán keresztül, ahol lakott, és a tájat egy naplemente alatt.

Tavasz (XXV-LXIV)

A tavasz beköszöntével a főhős megfigyeli a vidéket, és leírja az évszak jellegzetességeit. A fiatalember és a szamár ekkor különböző kalandokat él át, többek között azt a napot, amikor szemtanúi lesznek, ahogy egy őr megöl egy kutyát, mert rühes. Áprilisban Platero a virágokkal teli mezőn gyönyörködik, miközben megeszi őket.

A főszereplők annak is szemtanúi, hogyan szökik ki a zöld kanári a ketrecéből, és hogyan sikerül repülnie.

Egy nap a fiatalember felfedezi, hogy egy pióca miatt Platero vérzik, és amikor eltávolítja, az állat állapota javul. Később szemtanúi lesznek, ahogy a szekerek El Rocío zarándoklatára indulnak.

Nyár (LXV-LXXXIV)

Az elbeszélő leírja az évszak jellegzetességeit, és azt is, hogy Platero a lótetvek csípése miatt vértől csöpög.

A nyár folyamán a főszereplők a következő kalandokat élik át: egy napon szemtanúi lesznek egy nagyon erős viharnak; a szőlőszüret érkezése, miközben az elbeszélő felfedezi a különböző feladatokat a földeken és a környék borászataiban.

Szeptemberben Platero és a fiatalember egy tűzijátékos buliba megy, az állat megijed a zajtól. Ugyanebben a hónapban az elbeszélő elmeséli, hogyan hal meg az egyik falusi lány, aki a szamárral játszott. Hamarosan a kanári halálát is leírja.

Ősz (LXXXV-CXVII)

Az évszak beköszöntével Platero egyre lustábbá válik. Októberben a gyerekek visszamennek az iskolába, és nem játszanak az utcán. Ez a tény unalmassá teszi a szamarat és a fiatalembert.

Az elbeszélő és Platero egyik szokásos sétájuk alkalmával, amikor már nem a szüret ideje van, felfedeznek egy elfelejtett szőlőfürtöt, és megeszik.

Novemberben az elbeszélő és Platero fát gyűjtenek a kandallóhoz. Hamarosan mindketten megbetegszenek, és az elbeszélő leírja az utcák hangját a szobájából.

Tél (CXVIII-CXXXVIII)

Amikor beköszönt a tél, az elbeszélő egy esős napot ír le a házából. Ebben az évszakban a főszereplők a következő kalandokat élik át: az éjszaka, amikor kimennek a csillagokat bámulni, míg a falu többi lakója a hideg elől húzódik meg; az Epiphany, amelyet a főszereplő nosztalgiával fogad; a farsang hétfő, amikor a gyerekek beöltöznek, és az utcák tele vannak aemberek, a zaj nem tetszik a főszereplőknek.

Végül, az utolsó fejezetek során Platero meghal, az elbeszélő pedig magára marad és nosztalgiázik, miközben reméli, hogy a szamár még mindig ott van.

Elemzés

Platero és én 138 meglehetősen rövid, alig több mint két oldalas fejezetből álló könyv, amely a kifejezőeszközök kimeríthetetlen forrása. Kiemelkedik a szintaxis kezelésével és a gazdag nyelvhasználattal, a rengeteg melléknévvel és irodalmi eszközzel, például metaforákkal.

Témák és értékek

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a történet egyfajta napló, amelyben Jiménez leírja gyermekkori életének egy részét, gondolkodásmódját és cselekedeteit.

A könyv azonban nem napló, bár a szerző számos saját élményét tükrözi a szövegben.

A könyv nem könnyű olvasmány a gyermekek számára, hiszen az életről, a betegségről és a halálról elmélkedik, és tele van implicit témákkal és értékekkel, amelyek közül kiemelhetjük ezeket:

• Barátság és szerelem: A két szereplő, akik mindig együtt vannak, nagyfokú cinkosságot és rokonságot mutat.
• Kedvesség: a főszereplők viselkedésében mutatkozik meg, akik tisztelettudóan viselkednek és segítenek azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
• Fájdalom és szenvedés: a cselekmény kétféle életszemlélet szüntelen kontrasztja: egyrészt Platero naiv és öntudatlan, mint egy gyermeké, másrészt pedig egy férfié, aki tudatában van a fájdalomnak és a szenvedésnek, mint egy felnőtté.
• Magány: Egyrészt a két szereplő magányossága a világ többi részével szemben, másrészt amikor a szamár meghal, és az elbeszélő üresen marad.

Irodalmi források

Juan Ramón Jiménez elbeszélése, in: The Narrative of Juan Ramón Jiménez. Platero és én A szövegre jellemző a részletgazdagság, a leírások és az irodalmi eszközök használata a szövegben, valamint a költői képek sokasága.

Ezek a források arra ösztönzik az olvasót, hogy ne csak elképzelje, hogyan néznek ki a forgatókönyvek, és hogyan történtek az események.

A szerző használja a metaforát, egy olyan irodalmi alakzatot, amely egy valós és egy képzeletbeli fogalom között hasonlósági viszonyt létesít. Itt például a napfelkeltére utal:

Olyan, mintha egy hatalmas fényméhsejtben lennénk, mintha egy hatalmas, meleg, égő rózsa belsejében lennénk.

A hiperbola használata is gyakori. Ez az irodalmi alakzat tulajdonságok vagy jellemzők eltúlzásából áll. Például Platero tulajdonságainak eltúlzására hiperbolát használ:

A Platero kicsi, szőrös, puha; kívülről olyan puha, hogy az ember azt hinné, hogy csont nélküli vattából van.

A hasonlatok használata a valós és képzeletbeli elemek közötti kapcsolatok megteremtésére:

Aztán a hatalmas égbolt, mint egy átlátszó zafír, smaragdzölddé változott.

A nyelv gazdagsága

Egy másik szempont a Platero és én Juan Ramón Jiménez néhány esetben kitalált szavakat és kifejezéseket, valamint az andalúziai őslakosok szókincsére jellemző szókincset használ.

Az andalúziai dialektus lexikai és fonetikai módosításai is gyakoriak; olyan példákat találunk, mint ez, amely a "La tísica" (XLVI.) fejezetben szerepel:

-Amikor a hídra érek - mondta nekem -, menjen, kedves uram, oda, én megfulladok.....

A Platero y yo szereplői

• Platero: Ő a költő szamara. A szöveg szerint Platero kicsi, szőrös és puha, puha, mint a pamut, szemei feketék és fényesek, mint a sugár. Neve az "ezüstszamár" kifejezésből származik, amelyet a spanyolországi Andalúzia autonóm közösségben használtak bizonyos szamárfajtákra.
• "I": a történet elbeszélője, aki a szöveg során végig elmeséli és leírja a történéseket, és leírja, hogy milyen, és mennyire szereti Platerót. Érzékeny, magányos figurának tűnik, aki "gyászruhába öltözött, nazarénus szakállú, rövid fekete kalapos" fiatalemberként mutatja be magát.

A könyv során azonban több szereplő is megjelenik, de kevés részvétellel, többek között a papagáj, Diana kutya, a sörényes kutya, a gyerekek, a zöld kanári, a kecske, a menyasszony és más állatok és emberek.

Juan Ramón Jiménez életrajza

Juan Ramón Jiménez spanyol költő, irodalmi Nobel-díjas.

1881. december 23-án született Moguerben (Huelva) jómódú családban, és a régió legjobb iskoláiban tanult. Fiatalon Sevillába költözött, hogy családja kérésére jogot tanuljon, ahol a festészet, majd a költészet iránt kezdett érdeklődni.

Tizenkilenc évesen Madridba költözött, ahol megjelent első két könyve. Ibolya nimfák és lelkek Ugyanebben az évben apja halála miatt depresszióba esett, és különböző szanatóriumokban kellett kezeltetnie magát.

Évekkel később, a polgárháború kitörésekor száműzetésbe vonult az Egyesült Államokba, Kubába és végül Puerto Ricóba, ahol 1958-ban bekövetkezett haláláig maradt. Kiemelkedő művei közé tartoznak:

• Ibolya nimfák és lelkek (1900)
• Rímek (1902)
• Szomorú áriák (1903)
• Távoli kertek (1904)
• Elegies (1908)
• Feledékenység (1909)
• A hang magánya (1911)
• Varázslatos és gyászos versek (1911)
• Labirintus (1913)
• Platero és én (1914)
• Egy friss házas költő naplója (1917)