Rubén Darío, a spanyol-amerikai irodalmi modernizmus egyik legkiemelkedőbb írójának Margarita című verse a szerelemről és a szeretett személy elvesztésének fájdalmáról szól.

A vers megtalálható a Prosas profanas y otros poemas (Profán próza és egyéb versek) című, 1896-ban megjelent műve a modernizmushoz tartozik, ahhoz az irodalmi áramlathoz, amely akkoriban volt népszerűsége csúcsán, és amely a spanyol irodalom megújítását tűzte ki célul értékes nyelvezetével, formai szigorával, valamint az egzotikum és a kozmopolita ízlésével.

Margarita

In memoriam...

Emlékszel, hogy Daisy akartál lenni

Gautier? Az elmémben megmaradt a furcsa arcod,

amikor együtt vacsoráztunk, az első randin,

egy olyan éjszakán, amely soha nem tér vissza.

Átkozott bíborvörös ajkaidat.

a finom baccarat pezsgőjét kortyolgatta;

az ujjaid leszedték a fehér margarétát:

"Igen... nem... igen... igen... igen... nem... "és te már tudtad, hogy imádlak!

Aztán, ó, hisztéria virága, sírtál és nevettél;

a csókjaid és a könnyeid a számban voltak;

a nevetésed, az illataid, a panaszaid az enyémek voltak.

És a legédesebb napok szomorú délutánján,

A halál, a féltékeny, hogy lássa, szeretsz-e engem,

mint a szerelem százszorszépét, úgy tépett le téged!

A vers elemzése

A "Margarita" egy elegikus vers, amely a szeretett személy fájdalmából és emlékéből íródott. A költői hang második személyben szólítja meg őt, utalva a társaságában megélt édes és boldog pillanatokra.

Olyan pillanatokra történik utalás, mint az első randevú, az első közös örömök, amelyek a szerelmi káprázat idejére jellemzőek, és amelyek később ellentétbe kerülnek az üresség és a veszteség, a gyász és a fájdalom érzésével, amelyekről az utolsó sorokban esik szó, ahol a halál a halál által leszedett margaréta virág metaforájával jelenik meg.

A vers címe a maga részéről kétértelmű: egyrészt a választ kereső százszorszép virág képét idézi, másrészt a regény főszereplőjének, Marguerite Gautier-nek a karakterét juttatja eszünkbe. A kaméliás hölgy ifjabb Alexandre Dumas, aki több szerelmi kaland után, hosszú betegség következtében magányosan hal meg.

Az elegikus hangnemet erősítendő a versen egy epigráfiai felirat is szerepel: "in memoriam", ami azt jelzi, hogy a verset az elhunyt emlékének szentelték.

Versforma, rím és versmérték

A vers tizennégy szótagos, alexandrinus dúr-art versben íródott, négysoros strófákban, mássalhangzó keresztrímmel: ABAB, más néven serventes. Mint ilyen, nagy dallamú vers, amelyben a költői hang a szerelmeshez szólva, második személyben, appellatív hangon szólal meg.

Retorikai alakzatok

Epitheton

Az epithetonban a főnév melléknévként van feltüntetve, hogy kiemelje valamelyik tulajdonságát. Például: "A főnév a főnévnek egy tulajdonságát hangsúlyozza.":

• "Furcsa arcod".
• "Elátkozott lila".
• "Finom baccarat.
• "Fehér százszorszép".

Hyperbaton

A hiperbatónia olyan szófordulat, amelyben a mondat elemeinek szokásos sorrendjét kifejezési okokból megváltoztatják. Például:

• "A fejemben rögzült a furcsa arcod".
• "A csókjaid és a könnyeid a számban voltak".
• "Mint a szerelem százszorszépét, úgy tépte le a leveleidet!

Retorikai kérdés

A költői hang a költői kérdésben olyan kérdést tesz fel, amelyre nem feltétlenül kapunk választ, például: "Emlékszel, hogy Marguerite/Gautier akartál lenni?

Hasonlattal

A hasonlat két kép összehasonlítása, amelyet egy viszonyítási elem vezet be, pl.: "Mint a szerelem százszorszépét, úgy tépte le a leveleidet".

Metafora

A metafora két fogalom vagy gondolat között finom analógia segítségével létrehozott kapcsolat, pl. "átkozott bíborvörös ajkad".

Szinesztézia

A szinesztézia egy olyan alakzat, amelyben különböző érzetek (auditív, szagló, vizuális, ízlelő, tapintási) keverednek egy képben, például: "Édes napok".

Apostrophe

Az aposztrófban a költői hang egy másik személyt vagy lényt szólít meg vagy szólít meg, pl. "Ó, hisztéria virága!".

Anafóra

Az anafora egy elem megismétlése több sor elején egymás után, annak érdekében, hogy a versnek egy bizonyos jellegzetes ritmust adjon. Például: " Az Ön csókok és a Nekem is könnyek gyűltek a számba;/ a nevetés, a illatok, a panaszok, az enyémek voltak.

Enjambment

Az enjambement abból áll, hogy egy mondatot két soron átívelő szakaszon hagyunk, úgy, hogy a természetes morfoszintaktikai szünet nem esik egybe a sor végével. Például: "Emlékszel, hogy Marguerite/ Gautier akartál lenni?".

Lásd még: Rubén Darío: Poema Nocturno.

A szerzőről

Rubén Darío, Félix Rubén García Sarmiento irodalmi álneve, 1867-ben született Nicaraguában, költő, újságíró és diplomata volt. Őt tartják a spanyol-amerikai irodalmi modernizmus legnagyobb képviselőjének. A múlt század egyik legnagyobb hatású költője a spanyol irodalomban, irodalmi életművéhez tartoznak a verseskötetei. Kék (1888), Profán próza (1896) y Az élet és a remény dalai (1905), 1916-ban halt meg Nicaraguában.