A barokk irodalmi mozgalom vagy barokk irodalom az az áramlat, amely a 17. században keletkezett egyes európai országokban, és különösen Spanyolországban fejlődött ki az úgynevezett aranykorban.

A barokkot a reneszánszot követő történelmi és kulturális korszakként értelmezzük, amely megújulással és társadalmi mozgalommal járt együtt, amelyet gazdasági válság, az eszmék szakadása és egy általános rossz közérzet kialakulása jellemzett.

Ez tükröződött a korszak irodalmában, amelyet a nagyfokú díszítés, a részletgazdagság és az olyan irodalmi eszközök, mint a metafora és a hiperbatón felerősödése jellemzett, ami tartalmilag és formailag összetett szövegeket eredményezett.

Most nézzük meg ennek az irodalmi mozgalomnak a sajátosságait és szerzőit.

Az irodalmi barokk jellemzői

A beszédmódok túlburjánzása és elfajulása

A barokk irodalom egyik legkülönlegesebb vonása a formái voltak. A barokk írók a retorikai alakzatok kiélezésével igyekeztek eredetiséget elérni, aminek eredményeképpen olyan szövegek születtek, amelyek nagy olvasási komplexitással bírnak, és kihívást jelenthetnek az olvasó számára.

A cél a "közönségességtől" való menekülés volt a mesterkéltség és a nehézségek segítségével, amelyek mögött valójában a különböző kérdésekkel kapcsolatos pesszimista elképzelések rejtőzködtek.

Így a barokk irodalmat nagy verbális gazdagság és az irodalmi alakzatok bősége jellemezte, mint például: hiperbatón, ellipszis, melléknév, metafora, antitézis és perifrázis. Mindezek a "díszítések" a valódi érzelmek "elrejtését" szolgálták, és ezzel a mesterkéltséget valósítják meg.

Témák: a reneszánsz kérdések fejlődése és a barokk dekadencia

Társadalmi szinten a barokk a nagyfokú elégedetlenség időszakában zajlott, szemben a reneszánsz korszakkal, amelyet az életigenlő optimizmus jellemzett, ami az eszmények szakadásához, valamint a társadalomban a szorongás és a pesszimizmus kialakulásához vezetett.

Mindez nemcsak a művészetben, hanem a barokk irodalomban is tükröződik. Így bár a barokk irodalom átvette az előző korszak témáit, ezeket "továbbfejlesztették", és nem a világ és az ember felmagasztalásaként, hanem az élet és az emberi természet leértékeléseként mutatták be.

A barokk irodalom a szorongást és a pesszimizmust, a mulandóságot és a dekadenciát tükrözi.

A barokk irodalom néhány visszatérő témája a reneszánszból származik: szerelmi, epikus vagy mitológiai témák. Mások az elégedetlenségből eredően és a társadalmi feljelentés céljával születtek, mint például az erkölcsi, vallási, politikai, pikareszk és szatirikus témák.

Középkori irodalmi klisékhez való visszatérés

Antonio de Pereda y Salgado: A hiúság allegóriája. 1632-1636. Olaj, vászon. 167,6 cm x 205,3 cm. Művészettörténeti Múzeum, Bécs. A barokk korszak egyik kliséjét képviseli: az idő múlandóságát.

A barokk irodalom is visszatér a középkori témákhoz, mint például:

• Tempus Fugit: az idő múlandósága és az élet múlandósága.
• Ubi sunt? elgondolkodik azon, hogy hol vannak azok, akik már meghaltak, és milyen sors vár rájuk a halál után.
• Memento mori: ne feledjétek, hogy a halál elkerülhetetlen.
• A világ a feje tetejére állt: a világ logikai rendjének megzavarása.
• Homo homini lupus: utal arra, hogy az ember farkas az embernek.
• Militia amoris: a szerelmet és annak összetevőit a háborúéval teszi egyenlővé.
• Változó szerencse: a szerencse változékonyságára reflektál, amely néha előnyös, néha pedig az ellenkezője.

Új lírai irányzatok kialakítása

Spanyolországban két uralkodó költői irányzat volt: egyrészt a konceptismo, amelynek képviselője Quevedo volt, másrészt a culteranismo, amelynek legnagyobb képviselője Góngora volt.

A konceptizmus Jobban törődött a tartalommal, mint a formával, és a paradoxonokat, szójátékokat, antitéziseket, metaforákat, hiperbóliát stb. helyezte előtérbe, és olyan fonetikai játékokhoz folyamodott, mint az onomatopoeia.

Metafizikai és erkölcsi költészetében Quevedo olyan témákra reflektált, mint az idő múlása, a halál elkerülhetetlensége, ahogy ez a konceptuális szonettben is látható:

(...) Tegnap elment, holnap még nem érkezett meg;

ma megy megállás nélkül egy pont:

Voltam, leszek és fáradt vagyok.

Ma és holnap, és tegnap, együtt

pelenkák és lepel, és én maradtam

elhunyt személyek jelenlegi öröklése.

A kulteranizmus A mű zeneiségéről, a metafora tökéletes használatáról, a hiperbatónról, a kultuszok használatáról, a szintaktikai összetettségről és a mitológiai témák kidolgozásáról nevezetes.

Ez tükröződik a következő szonettből vett részletben is Polifémosz és a magányosok amelyben Góngora a végsőkig feszegeti a kulteranizmust:

Az édes száj, amely meghív, hogy megkóstolja

desztillált humor a gyöngyök között

és nem a szent szeszes italra.

hogy Jupitert Ida garzonja szolgálja.

A pikareszk regény és az új prózai formák csúcspontja

A barokk korszakban a lovagregény és a pásztorregény háttérbe szorult, de a pikareszk regény, amely a reneszánsz és a barokk közötti átmenet idején a Lazarillo de Tormes eléri a teljességét.

Ez a helyzet az olyan művek esetében, mint a Guzmán de Alfarache Mateo Alemán, aki a pikareszk regény műfajához más módon is hozzájárul: a cselekmény közepette moralizáló diskurzusok; a kedélyes ítélkezést felváltó, kritikus és szubjektív szándékú társadalmi szatíra.

Kiemeli továbbá El Buscón A mű tele van a barokk korszakra jellemző retorikai eszközökkel, mint például a szójáték, a túlzás, az antitézis és az ellentétek, ami kihívást jelentett az olvasó számára.

Fejlődés és jelentős változások a színházban

Corral de comedias Almagroban (Ciudad Real), amely megőrzi eredeti, 17. századi szerkezetét.

A színházban mind formai, mind tartalmi átalakulás következett be, különösen a drámai műfajban, amely minőségben és mennyiségben felülmúlta a korábbi színpadot. A komédia újjáéledése Spanyolországban a klasszikus formulától "comedia nueva" néven különült el. Egyik legnagyobb képviselője Lope de Vega volt.

Ez az új színházi formula eltávolodott a klasszicista normáktól, és eltávolodott az utánzás gondolatától.

A technikai átalakítások között szerepelt az ötről három felvonásra (elejére, közepére és végére) való csökkentés, valamint a háromegységes szabály megszegése, amely egyetlen helyszínt, egynapos cselekményfejlődési időt és egyetlen cselekményt írt elő.

Az előadói tér Spanyolország esetében is nagy újdonságot jelentett, a corrales de comedia-t.

Az irodalmi barokk képviselői és művei

Luis de Góngora (1561-1627)

Ez a cordobai költő a gongorine-i költészet megteremtője és legnagyobb képviselője. Művei kitűnik fogalmi nehézségükkel és ornamentikájukkal, amelyek révén egy megszépített valóságot emel ki. A kultuszok használata, a metaforák és a túlzások mesteri kezelése alkotja szándékosan tekervényes stílusát.

Költészetében két stílus uralkodik, a rövid méterek népies stílusa és az irodalmi stílusú költészet, amelyben olyan művek emelkednek ki, mint az alábbi:

• Szonettek (1582-1624)
• Polifémosz és Galatea meséje (1621)
• Solitudes (1613)

Francisco de Quevedo (1580-1645)

Francisco de Quevedo madridi író, a koncepcionista költészet legreprezentatívabb alakja, valamint esszék és regények kiváló szerzője volt. Életét az irodalomnak és a politikának szentelte, ami miatt még különböző perekben is részt vett, amelyek miatt börtönbe került.

Költői művei közé tartozik az erkölcsi költészet, amelyben az értelemről és az élet értelméről elmélkedik, és a szerelmi költészet, amelyben a szerelem valami elérhetetlen, egy olyan vita, amelyben nincs helye a boldogságnak.

Másrészt a szatirikus és burleszk tematikában, amelyben a világ karikatúrájával és torzításával tűnik ki. Végül pedig a költészet a politika Spanyolországra reflektál, és panaszkodik a korrupcióra.

Többek között működik Ezek közül a legjelentősebbek a következők:

• El Buscón élettörténete (1603)
• Álmok és beszédek (1606-1623)
• Isten politikája, Krisztus uralma, a Sátán zsarnoksága. (1626)

Lope de Vega (1562-1635)

A spanyol irodalom egyik legjelentősebb szerzője, aki szinte minden műfajt művelt. Nagyszerű bölcsészeti műveltséggel nagy és változatos termést hozott létre, amelyből 500 mű maradt fenn. Kidolgozta a lírai költészetet, az epikus költészetet, a szatirikus és burleszk költészetet és a népköltészetet.

Színházi rendezésében Lope de Vega szakított a klasszikus színházi formulával. Néhány technikai újítás volt: a három felvonásra való redukció; a három egység szabályának áthágása, amely arra kényszerítette, hogy csak egy helyre, időre és térre figyeljen. Az ő színházi rendezései között működik Ezek közül a legjelentősebbek a következők:

• A gyönyörű Eszter (1610)
• La dama Boba (1613)
• A kutya a jászolban (1618)
• Fuente Ovejuna (1619)

Tirso de Molina (1579-1648)

A spanyol barokk színház egyik nagy alakja volt. Termésének nagy része elveszett, melyben sokféle témát művelt, és mellyel nagyot alkotott, mint például a Don Juan mítoszával. Művei közé tartoznak a következők. működik kiemelkedik:

• A sevillai gúnyolódó (1630)
• Elítélve a bizalmatlanságért (1635)
• Don Gil a zöld harisnyanadrágból (1635)

Pedro Calderón de la Barca (1600-1681)

Lope de Vega tanítványa volt, és sokféle művet alkotott: vallásos, történelmi, filozófiai, legendás, legendáriumos műveket, becsületjátékokat, intrikus és álcázó darabokat. Művei közé tartoznak többek között működik A legjellemzőbbek a következők:

• Az élet egy álom (1635)
• Zalamea polgármestere (1651)
• A világ nagy színháza (1655)

Juana Inés de la Cruz nővér (1648-1695)

Ő volt a barokk legnagyobb képviselője Új-Spanyolországban, munkássága főként lírai, drámai és prózai művekből állt.

Szellemes stílusát különösen a szavakkal való játék jellemezte, bőséges irodalmi alakzatokkal, mint a retorika és a túlzás.

Lírai alkotásaiban többek között szerelmi, filozófiai, bibliai és mitológiai témákat dolgozott fel. Művei között szerepel többek között működik Ezek közül a legjelentősebbek a következők:

• Allegorikus Neptunusz (1680)
• Az isteni Nárcisz (1689)
• Első álom (1692)

Ez is érdekelheti Önt: Sor Juana Inés de la Cruz

Giovanni Battista Marino (1569-1625)

Góngora kortársa volt, stílusa a spanyol íróéhoz és a kulteranizmushoz hasonló. Művei közé tartoznak a következők működik kiemelkedik:

• Le Rime (1602)
• A líra (1614)
• Adonis (1623)

John Donne (1572-1631)

John Donne angol metafizikus költő volt, akinek munkássága közel áll a spanyol konceptionista költészethez. Szerelmi költészetet és vallásos költészetet művelt, a metafora és a fogalmi paradoxon virtuóza volt. Művei közül működik Ezek közül a legfontosabbak a következők:

• Versek (1633)
• Hat prédikáció (1634)
• Enssyes in Divinity (1651)

John Milton (1608-1674)

Az angol barokk korszak egyik legreprezentatívabb költője volt, aki a vers és az esszé műfaját művelte. A klasszikus korszakból merítette azt a formai szépséget, amely a keresztény gondolkodással egyesíti. Művei között szerepelnek többek között a következők működik A legfontosabbak a következők:

• Areopagitica (1644)
• Elveszett paradicsom (1667)
• Visszahódított paradicsom (1671)

Hivatkozások:

Correa, P. (1985). A spanyol irodalom története Edi-6.

Ortiz, E. (2019). A világirodalom rövid története Nowtilus.

Wardropper, B. W. (1990). Irodalomtörténet és irodalomkritika: Az aranykor: barokk CELESA.